Kispest lakótelep, 7. rész. A nagy tervek

Az előző részekben olvashattunk az egyes lakótelepi építési ütemekről, de kitekintettünk az ötéves lakásépítési tervekre is, így láthattuk a kispesti koncepció alakulását a budapesti lakásépítésen belül. De mégis, voltak nagyobb ívű tervek? Bizony, voltak és úgy láttam jónak, hogy külön részben tárgyalom ezeket. Mit ölelnek fel?

• Budapest általános rendezési terve (ÁRT), mint legátfogóbb terv kerül a legvégén tárgyalásra, a sorozat 1. részében tárgyalt első és második ÁRT folytatásaként. Előtte viszont érdekesebb témák kerülnek terítékre.
• Volt hosszabb távú lakásépítési terv? Igen, Budapest 15 éves lakásépítési terve. Előtte ilyen időtávra nem terveztek a lakásépítésben, csak az ötéves tervek keretében.
• A lakótelepekkel nem foglalkoztak külön? De! A 80-as évek elejére érett meg a gondolat a lakótelepi városépítészet felülvizsgálatáról. Ez magával vonta magának az lakásépítészetnek a felülvizsgálatát is.
• Szóval magát a panelos technológiát is újragondolták? Igen, ez volt a LAKÓTERV E típusterve, ami merőben új tervezési módszert hozott a gyakorlatba. Erről a 8. részben írok, az épületeknél.

15 éves lakástelepítési terv 1978

1978. június 21-én tárgyalták BFT VB ülésén A főváros 1976-1990-ig terjedő 15 éves lakástelepítési és lakásfejlesztési programját. Ebben Kispestről bár nem esik szó, csak a mellékelt térképen jelenik meg, mégis, méltó a tárgyalásra, ugyanis keretbe foglalja az eddigi és az ezt követő 15 év lakásépítési törekvéseit.

Mit vizsgáltak?

[…] több, mint félmillió lakás elhelyezésére alkalmas területet elemzett három telepítési változatban azzal a feltétellel, hogy a második 15 éves tervidőszakra 350.000, a VIII. ötéves tervidőszakra további 100.000 lakás elhelyezésére alkalmas területet kell feltárni.

Mik a telepítési változatok eltérései?
Ha magasabb lakásszámú terv valósulna meg, akkor a XVII., XVIII. és a XX. kerületekben jelenleg mezőgazdasági rendeltetésű területek beépítését is elő kell irányozni.

Mi a végkövetkeztetés?

A sorozatos egyeztetések eredményeként megállapítható, hogy

• a területi javaslatok és a hozzájuk kapcsolt előirányzott lakásmennyiségek elfogadható műszaki és pénzügyi ráfordítással láthatók el közlekedési és közművonalakkal és berendezésekkel
• a szanálás javasolt mértéke biztosítja az avult lakások állományának fokozatos felszámolását és emellett elegendő számban hoz létre a lakáshiány enyhítéséhez szükséges lakásszámot
• végül az 1971-ben jóváhagyott általános városrendezési tervvel végrehajtott egybevetés azt is bizonyította, hogy a városszerkezet alapvetően helyesen fejlődik és az előirányzott lakásépítés azt nem torzítja.

A terv maga két kötetből áll. Részletesebben csak az eddig számításba nem jött területeket tárgyalják, így a kispesti III. ütem terülét sem érintik (mivel arról az 1977. december 21-i VI. ötéves tervi előzetes lakásépítési javaslatban írtak, lásd a 6. részt).

Nézzük a 24 oldalas első kötet, a lakástelepítési javaslat tartalomjegyzék szerinti egységeit!

Lakástelepítési javaslat

1. Összefoglaló telepítési javaslat. A második 15 éves tervidőszakban 315-330 ezer lakás felépítésére kell felkészülni, köztük a peremkerületi központok (így Kispest központ) átépítésével.
2. Az általános rendezési tervben lakásépítésre nem szánt, de nagyobb lakásszámú terv esetén számba vett területetek.
   • XV.kerület, Újpalota bővítése
   • XVI. kerület, Cinkota
   • XVII. kerület, Rákosiget
   • XVIII. kerület, Vörösfény utca
   • XX. kerület, Szentlőrinci út
   • XXI. kerület, Dél-Csepel
3. A területek igénybevételének sorrendje. A második 15 éves tervidőszak első ütemét jelentő V. ötéves terv elhatározásait adottságként kezeli a telepítési javaslat, és nagy vonalakban a VI. ötéves terv telepítési terve is kialakultnak tekinthető, ezért a területek igénybevételi sorrendjét elsősorban a VII. ötéves terv időszakra határozzák meg, figyelemmel a VIII. ötéves tervi átmenetre.
4. Beillesztése a nagytávlatú általános rendezési tervbe és az átmenet a következő gazdasági tervidőszakra.

Nagyon fontos, hogy a jövő követelményeinek és lehetőségeinek irreális alábecslését a közel egymillió embernek új otthont teremtő építkezés tervezői elkerüljék, ne zárják el a városszerkezet korszerű fejlesztésének útját sem a rekonstrukciók, sem az új építkezések területén. A múlt, jelen, a közeli és távolabbi jövő nagyvárosi agglomerációjának egyre tökéletesebb városépítészeti egységként való fejlesztését tehát elsősorban a nagyléptékű településtervezéssel kell megalapozni, mégpedig a települési funkciók programozása, a területhasznosítás, a műszaki hálózatok, az emberi környezet megformálása tekintetében egyaránt. A második 15 éves lakásfejlesztési program végrehajtása Budapesten és környékén eddig példa nélkül álló lehetőséget ad a városszerkezet tagolására egységes rendszert alkotó zöldterületekkel és új központi együttesekkel, a lakosság életkörülményeinek javítására vegyes funkciójú városszerkezeti egységek kialakításával, az agglomeráció és vonzásterülete összefogására nyitott közlekedési és közműhálózatok területbiztosátásával — de mindennek az ellenkezőjére is lehetőséget nyújt.
A 6-8 budapesti városrészt a Duna, a vasutak, nagyterületű pályaudvarok és az autópályák-autóutak még mindig jelentős nagyságrendű komplex funkcionális tartalmú tervezési városszerkezeti egységekre bontják. [pl. Újpest-Káposztásmegyer, Újpalota, Pesterzsébet-Soroksár, Csepel]
Hasonló elvek szerinti tagolással további 15-20 kisebb egység különíthető el egyenként 5-30.000 új lakás építési lehetősógével, ennek megfelelő 20-100.000 lakossal. A szerkezeti egységek területén létesülő új lakó-, munkahelyi és szabadidő övezetek egyidőben történő összehangolt tervezése föltétele annak, hogy az új beruházások a teljes területből városépítészeti egységeket teremtsenek.
A VIII. ötéves terv során mind az átépítés, mind a szabad területek beépítése Pest déli részei felé fordul. […]
As új lakásépítkezés következtében megváltozik a főváros népességének területi elhelyezkedése. Északon-északkeleten, valamint délen-délkeleten a Belvárostól egyaránt 10-13 km átlagos távolságra a Budapest utáni legnagyobb magyar városok nagyságrendjét meghaladó új népességtömörülések jönnek létre 15 év alatt. […]

Az így kiterjedt korszerű nagyvárosi területet észak-déli irányban 20-26 km hosszan elnyúló, 10-15 km széles négyszög foglalja be. Ennek közepén a Dunától keletre 2-3 km távolságban a hírhedten nagy laksűrűségű beépítés 4-5 km hosszon való korszerűsítése következtében a lakosság kb. annyival csökken, mint Szeged mai lélekszáma.
A budapesti agglomeráció munkahelyeinek zöme az előbb körülírt négyszög hosszanti súlyvonala mentén helyezkedik el, azon is jellegzetesen tömörül a központi városrészben és Csepelen. Az elkerülhetetlen napi munkahelyi utazások tűrhető időn és távolságon belül való tartása érdekében a második 15 éves lakásépítési programmal egyidőben végrehajtandó ipari és intézményi munkahely-áttelepítési és létesítési program területi lebontását úgy lenne célszerű irányítani, hogy legalább a női munkaerő felének megfelelő számú munkahely kerüljön az új lakásoktól gyaloglási távolságon belülre, továbbá a lehető legtöbb északon, ill. dél-délkeleten az agglomeráció környéki településeinek igazgatási területére.

5. Budapest másfél évtized múlva.

A második 15 éves lakásépítési program 1990-ig egyetlen városban, időben és térben összpontosítva milliónyi embert helyez új városi környezetbe. A kapcsolódó és járulékos beruházások szerény aránya is páratlan építészeti teljesítmény feltételeit fogja biztosítani a lakáson kívüli közösségi élet színterein. Rotterdam, Coventry, Vällingby világhírű központjainak tapasztalatait a fővárosi építészek a példáknál többszörösen nagyobb feladatokra hasznosíthatják.

Ezután gyorsvasúti és úthálózati terveket (benne MÁV fordulóállomások, Volán végállomások) taglal. Folytatja a közmű szolgáltatásokkal (víz, csatorna, fűtés, hulladék). Érdekesség, hogy az észak-pesti hulladékégető működése mellett szó esik egy dél-pesti építéséről is, miáltal nem lesz szükség hulladék lerakásra. Ezután következik egy táblázat, amely a térképen sorszámokkal jelölt területek V-VI-VII. ötéves tervi tervezett építési és bontási számait mutatja be. Kispest a II/A, II/B és III. ütemeivel szerepel, a III. ütem esetén megismétlik a VI. ötéves tervi számokat (lásd a 6. részt).

A 69 oldalas második kötetben magát a 15 éves lakásfejlesztési programot mutatják be, aminek a célja: a lakáshiány megszüntetése. A tartalomjegyzék szerint kivonatolom.

Lakásfejlesztési program

Az I. 15 éves lakásfejlesztés értékelése

Az országos I. 15 éves (1961-1975) lakásépítési terv mellett Budapestre vonatkozóan nem készült távlati lakásépítési terv. A lakásépítési előirányzatok a középtávú (5 éves) népgazdasági tervek kidolgozása és jóváhagyása során kerültek rögzítésre. Az országos I. 15 éves lakásépítési terv célja a lakásépítés ütemének gyorsítása és ezáltal az önálló lakással nem rendelkezők lakáshoz juttatása és a lakásállomány átalakítása volt.

1. A teljes budapesti lakásállomány fejlődése. A II. ötéves tervben a megszűnt lakások közel fele 3 és több szobás (lakásmegosztás), a lakás céljaira alkalmatlan lakóépületek bontása viszont jelentéktelen mértékű volt. A IV. ötéves tervben viszont a megszűnt lakások mintegy 70 %-a szoba-konyhás, komfort nélküli volt.

Távlati cél az egy szobára jutó átlagos lakosszámra: 1 fő.

2. Az állami lakásépítés értékelése.
   1. A lakótelepek jellemzése és területi elhelyezkedésének városszerkezeti értékelése. A lakótelepek területi megoszlása, nagyságrendje, építési módja és jellege a 15 éves időszak alatt jellegzetes változáson ment át.
      • A 15 éves időszak kezdetén — hagyományos, illetve blokkos technológiával — egy-két ezer lakásos lakótelepek épültek, a József Attila lakónegyed kivételnek számít hatezret is meghaladó lakásszámával. Erre a szakaszra a Lágymányosi, az Árpád-hídfői, vagy a Lakatos úti lakótelepek jellemzőek. A lakótelepek jórészt a városmagot övező kerületekben, többnyire szabad területeken épülnek fel, a rekonstrukció még óvatosan indul el.
      • A hatvanas évek közepétől néhány olyan új tényező jelenik meg, ami fokozatosan bár, de gyökeresen változtatja meg a lakótelep-építést Budapesten: a panel, a metró és a rekonstrukció. Tízezres nagyságrendben épülnek a lakások, bár kissé kiszorulva, de még mindig zömmel a belső városrészeket övező kerületekben, igy Kelenföldön, Óbudán, Zuglóban végül Újpalotán már 10-15 ezer lakás valósul meg. Józsefvárosban megindul a belső városrészek rekonstrukciója. Megindul Csepelen, Pesterzsébeten, Kispesten, Kőbányán és Újpesten a városközpontok átépítése.
      • A második ötéves tervre jellemző alacsony, 4-5 szintes beépítést a harmadik és negyedik ötéves tervidőszakokban a 10 szintes beépítés váltja fel. Az eleinte többnyire szabadon tájolható és kapcsolható típusokat általában csak kötötten tájolható és szabadonállóan alkalmazható típusok váltják fel. Ezek a lakótelepek nagyságuk és beépítési magasságuk növekedésével veszítettek a kisebb és alacsonyabb lakótelepek emberi léptékéből, sőt városiasabbak sem lettek mindenütt. Az épületek lábakra állítása (Óbuda) vagy a jellegzetes beépítési rendszerre törekvés (Újpalota, Józsefváros) mutat olyan elemeket, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a lakótelep egyedivé is tudjon válni. Mindenesetre a 15 év során felépült lakótelepek beépítési módja és jellege sok esetben nincs szerves kapcsolatban azzal a városi környezettel, amiben felépült — ez a jövő feladata.
   2. A feltáró jellegű közlekedésfejlesztési tevékenységek.
   3. Közművek. Hálózati hosszak és ellátottság. A fejlődés érzékelhető, de szükséges lesz a további építkezéseknél a bővítés.
   4. Zöldfelületi ellátottság. Benne lakótelepi helyzet, játszóhelyek, klubszerű közösségi helyek. Vannak megoldandó problémák.
   5. Intézményellátási program. Az alapfokú intézményellátást normatívák biztosítják. Átmeneti feszültségek a lakásépítés utáni átadások miatt. Közintézmény típusok szerinti mutatószámok, elmaradások.
   6. A lakásépítési technológiák és a típustervezés városépítészeti összefüggése. Az állami lakásépítésnél a II. ötéves tervben uralkodó hagyományos technológia szerepét a blokkos építési mód veszi át, és megjelenik az öntött technológia és a paneles építési mód. A III. ötéves tervben a blokkos technológia aránya csökken, a hagyományos technológia kezd teljesen kiszorulni és a paneles építési mód válik uralkodóvá. A IV. ötéves tervben a hagyományos technológia megszűnik, a blokkos technológia teljesen visszaesik, és a paneles építési mód 80 % körül stabilizálódik. E mellett az öntött, illetve alagútzsalus technológia mérsékelten teret nyer. A lakások kevésbé variálhatóak, az esetleges bővítés vagy alaprajzi változtatás lehetősége nincs meg. A lakóépületek vonatkozásában az állami lakásépítésnél uralkodóvá vált 10-11 szintes középmagas ház, gyakran túlzottan hosszú épületekben létesül. Az épületek földszintjén is kevés kivétellel lakás van, a kereskedelmi és szolgáltató intézmények általában kiszorulnak külön épületekbe. Az épületek esztétikai megjelenése, bizonyos típusok esetében alatta marad az épitészeti és városépítészeti szempontból társadalmilag megkívánt szintnek. A lakóhelyi integrációt segítő megfelelő méretű intim jellegű terek, kis léptékű térarányok nem alakíthatók ki. […] A lakótelepek tervezése az említett kötöttségek hatására egyre inkább elmerevedik, az együttesek nem mutatnak egyéniséget, sajátos hangulatot, városias jelleget.

3. A magán-lakásépítés értékelése.
4. A 15 éves lakásfejlesztési tevékenység társadalompolitikai értékelése.
   1. A lakáshiány. A lakáshiány mértékét elsősorban abból lehet megítélni, hogy az önálló lakásra igényjogosult családegységek miként viszonyulnak a lakások számához. E viszony képezi a mennyiségi lakásigény, illetve lakáshiány fogalmát. A lakásállomány 31 %-os növekedése a kettős feladatot (lakáshiány mérséklés és új többletigény kielégítés) csak részben tudta megoldani, a kezdeti 154000-re tehető lakáshiány csupán 133000-re csökkent. A kezdeti időszakban a családegységek 22 %-ának nem volt önálló lakása, ami 16 százalékra mérséklődött a 15 év során.
   2. A lakásfejlesztési tevékenység társadalmi hatása. [Pozitívumai többek között…] A lakásviszonyokban a szocialista társadalom fejlesztési célkitűzéseivel megegyezően kiegyenlítődés következett be, a munkáscsaládok lakáshelyzete gyorsabb ütemben javult, mint a többi társadalmi rétegé. Az új lakótelepek tömeges megjelenése a társadalmi szempontból előnytelen [sic!] családiházas igényt visszaszorította. [Negatívumai többek között…] A lakásépítés térbeli aránytalanságai miatt és a lakáselosztás mechanizmusa vitatható elemeinek következtében társadalmi szegregációs jelenség bontakozott ki. Az új lakótelepeken a fiatal családok, a társasházas területeken az értelmiségiek, a pesti családiházas kerületekben az alacsonyabb végzettségű munkáscsaládok koncentrálódnak, a belső pesti városrészek társadalmilag is elöregednek. Az új lakótelepek lakásállományának összetétele nem teszi lehetővé a teljes demográfiai struktúrájú népesség letelepedését. Az alkalmazott épülettípusok, illetve beépítési mód a lakóhelyi integrációt, a szocialista együttélés új formáinak elterjedését nem segíti kellően.

Lakásépítési követelmények

1. A lakással nem rendelkező családok számának meghatározása, összevetése a nyilvántartott lakásigénylőkkel. Lakásra jogosultak. Az 1970. évi népszámlálás háztartás-összetétel adataiból levezetve a családegységek száma, majd becslés 1976-ra. Átlagos családnagyság meghatározás. Az 1975. októberi tanácsi lakásigénylési kérelmek száma 140000, a BVTV szerint ebből mennyiségi 96000 (69 %). Mennyiségi és minőségi típusú igények felsorolása.
2. A jelenlegi lakáshiány minősítése. A mennyiségi típusú igény azt az alapvető emberi jogot tükrözi, hogy a család, vagy egyedülálló ne kényszerüljön más személyekkel (rokonok, vagy idegenek) egy lakásban együtt lakni. A minőségi típusú igények azt jelentik, hogy az érintettek — életkoruktól, foglalkozásuktól, anyagi-jövedelmi viszonyaiktól és még sok más tényezőtől függően — a kor színvonalának megfelelő és a család igényeihez igazodó lakásban szeretnének élni. Minőségi igények számának meghatározása. A budapesti lakásállomány 43 %-a, összesen 300000 lakás volt 1976 január 1-én egyszobás, és ebből mintegy 200000-re tehető a komfort nélküli szoba-konyhás lakások száma. Ez a minőségi igénylés egyik oka.
3. A népesség növekedése, családszám változás, a családok összetételének és nagyságának változása. A 15 éves időszakra összesen 80 ezer fő lakosságszám emelkedést irányoztak elő, szemben az előző 15 éves periódus 270 ezer fős emelkedésével. Az OT-KSH előreszámítása szerint Budapest lakosságszáma 1985-től kezdődően csökken, és 1990-re 2080-2100 ezres szintet ér csak el. Megítélésük szerint reális lehetőség van arra, hogy a lakosságszám a 2150 ezret eléri. A bevándorlás és az elvándorlás rendkívül érzékeny az anyagi-gazdasági viszonyok változására. A budapesti lakáshelyzet javulása olyan irányban is kihat, hogy a bevándorlás — főként az ingázók beköltözése következtében — növekszik, mivel könnyebb lakáshoz jutni. Ellensúlyozás: ipari munkahelyek számának csökkentése. Családegységek számának meghatározása, prognózisa. A kétgenerációs család létjogosultsága, nagyszülő szerepe. A 15-20 évnél idősebb egyedülálló és a 25 évesnél idősebb családtag részére önálló lakás biztosítás kötelezettségének elutásítása. Össztársadalmi szempontból sokkal fontosabb feladat, hogy a népességi reprodukció biztosításának előfeltételeként megfelelő méretű és összetételű lakásállományt alakítsanak ki.

Családösszetétel változás jóslása. Lehetséges problémák. Egyik: magasabb születésszám (életszínvonal emelkedés és népesedéspolitika hatása) miatt több 2- és 3-gyermekes család lakástípus igény növekedés, erre válaszul típusterv az esetleges egy további gyerek elhelyezésének biztosítására. Másik: család atomizálódás folytatódás, emiatt egyedülállók számának növekedése, emiatt növekvő egyszobás lakás igény. Biztonsági tartalékok képzése. Normatíva javaslat a családtípus és lakástípus összhangjára:

Cél: a lakásigény szobaszám-szerinti összetétel nagyságrendjének behatárolása. A normatíva-javaslatot az 1991. évben várható családstrukturára vetítik, a lakásszámokat összesítik, majd tartalékkal növelik. Az elméletileg szükséges lakástartalék mértékét a fejlett lakásviszonyokat felmutató nagyvárosok gyakorlata és a szakirodalom a teljes lakásállomány 4-5 %-ában tartja szükségesnek. Az így kiadódó, távlatban szükséges lakásállományt szembeállítva az 1976. évi tényleges lakásállománnyal kapjuk meg azt, hogy az egyes lakástípusokban milyen mértékű többlet, illetve hiány van.

4. Az agglomerációs összefüggések hatása. A budapesti lakásépítési javaslat kidolgozása abból a szemléletből indul ki, hogy a budapesti lakosok lakásigényét lehetőség szerint Budapesten kell kielégíteni. Ahhoz, hogy ne költözzenek tömegesen be az agglomerációból, ki kell elégíteni az ottani lakásigényt.
5. A lakásállomány fejlesztésével összefüggő szanálások mértéke, változásának tendenciái. A 15 év alatt együtt mintegy 30000 lakás bontására került sor, a II. 15 éves terv ideje alatt háromszorosára nő ez a szám. Az elmúlt évek lakásbontási tevékenységének elemzése és a jövőben várható feladatok számbavétele azt mutatja, hogy a bontásra kerülő lakások 70-75 %-a lesz komfort nélküli szoba-konyhás.

6. A lakásépítésiszükséglet összesítése, a súlyponti feladatok meghatározása. A második 15 éves terv időszakában várható lakásépítési szükséglet fő összesítése a következő:
   • a kiinduló lakáshiány felszámolására: 133 ezer lakás
   • a családegységek számának növekedése miatt: 42 ezer lakás
   • a lakásmegszűnések pótlására: 102 ezer lakás
   • az előre nem látható igények kielégítésére, a lakáscserék elősegítésére stb: 38 ezer lakás
   • lakásépítési szükséglet összesen: 315 ezer lakás.

Tehát a lakáshiány felszámolása várhatóan a VII. ötéves terv során történik meg. A mennyiségi típusú lakáshiány gyakorlati megszüntetésének feltételét képezi a lakásmechanizmus továbbfejlesztése, a lakáshoz jutás módjának és feltételeinek szabályozása, a lakáscserék lebonyolításának megfelelő gazdasági és jogi ösztönzőkkel történő támogatása, meggyorsítása. A lakásviszonyok minőségi fejlesztését célzó lakásépítés teljes kibontakoztatása a III. 15 éves terv feladata lesz.

A területi lakásfejlesztés elvi koncepciója abban fogalmazható meg, hogy a szükségletek és a kielégítés egyensúlya a távlatban városrészenként is biztosítandó. Minden városrészben váljék lehetővé minden társadalmi réteg vagy demográfiai csoport igényeinek kielégítése, és ezáltal a hasonló társadalmi és demográfiai struktúra fokozatos kialakítása. Ezáltal lehet elősegíteni, hogy az egyes társadalmi rétegek lakásviszonyai és életmódja közötti különbségek fokozatosan mérséklődjenek.

7. Lakásépítési szükséglet a VIII. ötéves terv (1991-95) időszakában.

Budapest II. 15 éves lakásfejlesztése

1. A lakásépítés mennyiségi és minőségi céljai.
   1. Az építendő lakások száma és alapterülete. I. alternatíva szerint: 315 ezer lakás és 65 m2 átlagos alapterület a VII. ötéves terv idején. II. alternatíva (OT miatt): 330 ezer lakás és 60 m2 átlagos alapterület a VII. ötéves terv idején. Javaslat: I. alternatíva elfogadása. Indokok:
      • Az átlag alapterület jelentős növelése akadályozza meg a lakásigények újratermelését. Jelenleg a lakótelepeken élő családok ugyanolyan mértékben adnak be lakáskérelmet, mint a teljes városi átlag, ennek oka pedig csaknem kizárólag a lakás szűkös mérete.
      • Budapest állami lakásépítésénél indokolt az országos átlagnál magasabb alapterület figyelembevétele, mert csak ezáltal lehet a jövőben várható relatív elmaradást (a vidéki átlagosan nagyobb alapterülettől) kiküszöbölni.
      • A II. 15 éves terv utáni minőségi lakásigény kielégítését az építés jobban szolgálja a kevesebb, de nagyobb lakásokkal.
      • Kevesebb, de nagyobb lakás építése lényegesen olcsóbb, mint több és kisebb lakás építése. A megtakarítás mértéke a két alternatíva közötti különbség (15 ezer lakás) építési költségének mintegy felét teszi ki.
      • A lakásalapterület I. alternatíva szerinti időbeli növekedése műszakilag megoldható feladat. A VII. ötéves terv időszakában az új típusterv-állomány, illetve a házgyárak időközben végrehajtandó rekonstrukciója az átlagos alapterület tetszőleges mértékű megállapítását műszakilag lehetővé teszi, és így a VII. ötéves terv átlagában a 65 m2-es átlag biztosítható.

   2. A lakásépítés minőségi színvonala. A lakásépítés minőségi szonvonalának fejlesztését elsősorban a lakások alapterülete, típusonkénti összetétele, a kis és nagy lakások aránya határozza meg. Az I. alternatíva módot nyújt arra, hogy a háromgyermekes családok kulturált elhelyezésére alkalmas, vagy pedig kétgenerációs együttélést lehetővé tevő lakások részaránya 40 %-ra emelkedjék, és ez korábbi lakásépítéssel szemben hallatlan nagy mértékű minőségi javulást jelentene. A típusterv-fejlesztési irányelvek lehetőséget adnak a ma uralkodónak tekinthető 10 szintes egységes beépítés differenciáltabb, változatos szintszámú továbbfejlesztésére (4, 7 és 11 szintes épületek). Indokolt, hogy Budapesten ezt a lehetőséget reális mértékben kihasználjuk, és a lakótelepek nagyságrendjétől, telepítési helyétől függően változatosabb, a lakossági igényeket jobban kielégítő beépítést alkalmazzunk, az épületek átlagos szintszámát jelentősen csökkentsük.
2. A lakásépítés komplexitása.
   • lakótelepek komplex ellátásának fejlesztése: az intézmény ellátás normatíváit a beköltöző népesség száma és demográfiai összetétele alapján kell differenciálni. A bölcsőde és általános iskola normatíva emelése. Parkolóhelyek száma 100 lakásra 70 db. Az eltérő mértékben és időszakban jelentkező igények (levonuló demográfiai hullám) kielégítése érdekében célszerű változtatható felhasználású (akár összevont) gyermekintézmények létesítése. Nagyobb lakótelepeken iparcikk bolthálózat. Új városrészek esetén középfokú intézmények az alapellátáson felül.
   • a lakásépítés a városfejlesztés kapcsolata.
3. A lakásépítés műszaki megalapozása.
   • A lakásépítés technikai bázisának fejlesztési igényei. A nagyobb egységekben koncentrált telepszerű lakásépítés lehető legnagyobb részét házgyári építési technológiával kell megvalósítani. A gyártó hálózat műszaki fejlesztésének eredményeképpen növelni kell a házgyári technológia általános alkalmasságát, hogy a lakosság teljes demográfiai összetételének megfelelő, változatos funkciósémákat alapulvevő differenciált lakásállományt, az épülettípusok szélesebb körű választékával az állandóan fejlődő igényeknek megfelelő új városrészeket lehessen létrehozni. A lakásépítéshez kapcsolódó intézmények épitésénél a könnyűszerkezetes építési rendszerek alkalmazása egyre szélesebb körben szükséges.
   • Közművesítési, területelőkészítési feladatok.
   • Az agglomerációs települések gyorsított fejlesztése.
4. A lakáselosztás és gazdálkodás távlati céljai.
5. A lakóházfenntartási politika főbb céljai.
6. A tervidőszak végére kialakuló helyzet. Voltaképp egy összefoglaló.

Ezt az anyagot elfogadják, mint alapot, melyet még egyezetnek más hivatalokkal és átdolgoztatják egyes pontokon a VB tájékoztatásának igényével.

Végleges forma

1979. február 26-án tárgyalja újra a BFT FB a főváros 15 éves lakásépítési tervét, miután a szükséges egyeztetések lezajlottak (a hivatalokkal és az MSZMP BP PB és VB-vel). Ha ezt elfogadják, akkor kerül a BFT és a Minisztertanács elé a tervezet. Miben különbözik az eredeti tervezettől?

• 3 oldalas összefoglaló az első 15 éves lakásépítési tervről és eredményeiről, elmaradásairól. Részletesebben kitér a közintézményekre.
• kissé módosuló családegység fogalom, családegység szám (növekszik)
• módosuló tervek: építendő (csökken: 315-ről 300 ezerre) és bontandó (növekszik: 102-ről 110-140 ezerre) lakások, lakáshiány nem számolható fel a 15 éves tervben, csak 1990 után.
• nincs rögzített átlagos lakás alapterület, csak ötéves tervenként (“középtávú tervezés időszakában”)
• nincs javaslat a típusterv fejlesztésre, a szintszám csökkentésre, csak a “többszintes beépítés” mértékéről esik szó
• “Az idős és fiatal egyedülállók elhelyezése érdekében és az átlagos alapterületnövelésnek a lakásfajták belső arányaival történő kiegyenlítése céljából, a kis alapterületű lakásegységeket tartalmazó épületfajták építését fokozzuk (nyugdíjas-ház, garzon-ház).", pedig a korábbi tervezetben kimutatták, hogy 1 szobásból többlet lesz még az 1991-es demográfiai, szociológiai állapotokat figyelembe véve is.
• “A lakások jobban kövessék az életmódváltozással együttjáró igényváltozásokat, amelynek legjobban az un, “félszobás” típusok felelnek meg. Fontos, hogy a megoldások takarékosak legyenek; a lakás alapterületele a lakófunkciók korszerűbb belső csoportosításával, a felesleges közlekedők kiküszöbölésével, a lakóterületek javára növekedjenek."
• “a jelenlegi 13,5 ezer lakás-termelést jelentő névleges kapacitást 1980-1985 között átlagosan 16 ezer, 1985-90 között pedig átlagosan 18 ezer lakás/év kapacitásra kellene fejleszteni. Mivel ennek mértéke minden bizonnyal meghaladja a fővárosi házgyárak intenzifikálása révén nyerhető teljesítményt [14,5 ezer és 17,5 ezer a két időszakra], mind a VI. ötéves, mind pedig a VII. ötéves tervben éves átlagban mintegy 0,5-1,5 ezer lakás elemeit Budapesthez közel eső vidéki gyárban kell előállítani és a fővárosba szállítani. Szükséges tehát, hogy ennek arányában a vidéki építő szervezetek továbbra is részt vállaljanak a budapesti lakásépítésben."
• közműalagutas rendszer kiterjesztése az előközművesítés gyorsítására
• egységes építőipari szervezet a komplex állami lakásépítésben Budapesten, építései kapacitás gazdálkodás
• az új lakásépítése terv és a Budapest és környéke Általános Rendezési Tervének kapcsolata, utóbbit jelentősen módosítja, 1981 második felében tervezik a kormány elé terjeszteni

• “Pest délkeleti részén a Pesterzsébettel, Soroksárral városszerkezeti egységet alkotó, ún. Szentlőrinci úti térség; Csepel déli részén a kavicsbánya-tavak vidéke (XXI. Csepel-dél) jelent gazdaságosan kiszolgálható környezeti szompontból előnyös szabad-területi beépítést. A lakótelepszerű építés mellett a peremkerületi rekonstrukciókat a kerületközpontok körzetében folytatjuk (Újpest, Kőbánya, Rákoskeresztúr, Kispest, Pesterzsébet)." Ekkor kerülhetett ki Kispest III. ütem a tervből, mivel a térképen már nincs jelölve.

Lakással nem rendelkező családegységek számának alakulásai

Elmondható, hogy ez a terv az előző változathoz képest tömörebben fogalmaz, viszont kevésbé áttekinthető egyes pontokon (vélhetőleg az egyes hivatalok igényeihez szabták a táblázatokat). Végül a tervvel a BFT VB egyetért, de újra át kell dolgozni a szószerinti jegyzőkönyv szerint és ezután kell már közvetlenül a Minisztertanács elé terjeszteni a 92/1979. számú határozatnak megfelelően.

Lakótelepek városrendezési kérdései

1981. október 28-án tárgyaltak a BFT VB-ben egy érdekes anyagot: A budapesti lakótelepek városrendezési és építészeti kérdéseit.

A lakótelepi forma létrehozásának célja az volt, hogy a lakásépítés minden budapesti ember számára lényegében azonos minőségű, olyan lakást, lakóhelyi környezetet hozzon létre, melyek a hagyományosan nőtt városrészek lakásállományának ellentmondásait megszüntetik. Felszámolódjék tehát az a helyzet, hogy egy városrészen, de gyakran egy nagy lakóépületen belül is a legjobb és legrosszabb lakások keveredjenek. A lakásállomány nagyobb részét kitevő komfort nélküli igen rossz minőségű lakások helyett komfortos és az adott korszak jogos társadalmi igényeit kielégítő lakások, lakóhelyi környezet létesüljön.

Mivel a lakótelepek a város építészeti arculatát (és a lakásviszonyokat) is kezdték átformálni, ezért felvetődtek a kérdések: milyen pozitív és negatív elemei vannak ennek a folyamatnak? Ezért született meg ez a jelentés, mely arra keresi a választ, hogy a lakótelepek városrendezési és építészeti fejlődését milyen irányban szükséges és lehetséges meghatározni.

Történeti kialakulás

A lakótelepek története lényegében három 10 éves korszakra osztható.

50-es évek:

• elhelyezés: legkisebb költséggel felhasználható, legjobb építési területek (főképp a belső városrészeket övező térség)
• lakásszám: általában 300-800 lakás
• városképi formálás: elhelyezés és lakásszám miatt szerves kapcsolódás a városrészekhez. Első a városkép, utána az épületek. Épületmagasság: 3-4 szintes.
• épületek: kezd kibontakozni a lakásépítésnél a típustervezés, a típusszekciók, majd pedig a típusépületek alkalmazásának a szükségessége, bár még számottevő iparosított előregyártás nincs.
• beépítési típus:
  • keretes beépítés, ez a zöldterületek rendszerét kedvezően alakította. Szerkezetük áttekinthető, egyszerű, többnyire egy-egy főútvonalra felfűzve, viszonylag önálló zárt egységet alkotnak.
  • szabadonálló (a két világháború közötti időszak többlakásos “bérvilláit” (Pasaréti út, Zugló) idézve)
• lakások: főképp egyszobás
• népesség: több gyerek, kevesebb nyugdíjas

60-as évek:

• elhelyezés: nő a központi fekvésű városrészek részaránya az ezt övező térségekhez képest, peremkerületek aránya közel azonos
• lakásszám: általában 1000-1500 lakás. Legnagyobb, József Attila lakótelep: 7200 lakás. Megkezdődik a telepszerű magán lakásépítés.
• városképi formálás: városépítészeti elvek elsődlegessége csökken, az iparosított lakástermelés határozza meg.
• épületek: blokkos technológia. Egy- egy lakótelep az alábbi három épülettípusból, a peremkerületekben történő beépítésnél gyakorta két típusból valósul meg. Kialakul a “bokros” beépítés, mely 2-3 típusépületet sorolva, körberakva 8-9 épületből állő egységeket, viszonylag zárt épületcsoportokat alakít ki. (Kispesten a sávházból és a pontházból épül az I. ütem, még a 70-es évek elején! Jó áttekintés olvasható erről az időszakról a 2. részben.)
  • 4-5 szintes háromszekciós sávházak (észak-déli, illetve kelet-nyugati tájolással)
  • egy kockaház, illetve
  • egy pontház (kezdetben 4-5 szintes, majd a korszak második felében - a sávházakat megelőzve - 9-10 szintes)
• beépítési típus: területfelhasználásban nem meghatározó a közintézmény és a zöldterület. A központi fekvésű térségekben, jól illeszkednek környezetükhöz, a hagyományos beépítés szerves továbbfejlesztését eredményezik. A peremkerületekben létesülő lakótelepek elkülönülése, “sziget jellege” ebben az időszakban kezdődik.
  • közintézmények:
    • központi fekvésű lakótelepek: önálló épületben a “bokrokon” belülre kerülnek, azokat a lakóépületek veszik körbe.
    • külső fekvésű lakótelepek: a lakótömbök szélére, sarkára, vagy a szomszédos tömbökből kisajátított 1-2 telekre telepítik.
  • zölterület: funkcionális alkalmassága — a korábbi keretes beépítés építészeti rendszerének megszűnésével — általában csökken. Az előkertekből, sétányokból, udvarokból, sok esetben a szabadonálló épületeket körülvevő “hulladék területek” lesznek, melyek használata nem rendelhető hozzá a lakosság egy konkrét csoportjához, és ekkor következik be először a lakótelepek egy részére jellemzően a zöldterületek elhanyagolása, károsodása, gondozatlansága.
• lakások: egyszobás 25 %-ra csökken, lakásösszetétel javulni kezd. Komfortfokozat és felszereltség növekszik.
• népesség: gyerekes családok aránya magas (néha kétszerese a városi átlagnak). Néhány előnyös városszerkezeti elhelyezkedésű lakótelepen viszont a magas végzettségű, szellemi dolgozók aránya a városi átlag kétszeresét is megközelíti.

70-es évek:

• elhelyezés: központi területek részaránya csökken az ezt övező és peremkerületi rész javára.
• lakásszám: átalgosan 3000-5000 lakás (legnagyobbak: 10-15 ezer). Kibontakozik a telepszerű magán lakásépítés.
• városképi formálás: nagypaneles, házgyári technológia által kitermelt 10 emeletes sávház határozza meg a karaktert. Szekciókat összekapcsolva megjelentek a 10-15 szekciós épületek, melyekben 500-900 lakás található. Részben az épületek nagyságának jelentős növekedéséből következik, hogy a “szomszédsági egységeknek” mondható egy közintézmény-csoporthoz kapcsolódó épületegyüttes mérete rendkívüli mértékben megnövekszik és emiatt változik, növekszik az egybefüggő szabad területek mérete is.
• épületek: 10 emeletes lakóépületek tömeges alkalmazása.
• beépítési típus: A 70-es években épült lakótelepek beépítési típusai között mutatkozó különbségek nem a kisebb épületcsoportok konfigurációjából, hanem a lakótelepek egészét átfogó kompozíciós sajátosságokból erednek. A lakótelepek problémái döntően a nagy lakótelepeken koncentrálódnak. Nyilvánvaló, hogy a nagyságrendből jogosnak látszó összehasonlítás a vidéki középvárosok intézményellátottságával, városközpontjával, változatos beépítésével egyértelműen a lakótelepeket marasztalja el. Ugyanakkor reálisan nem kérhető számon, hogy a középvárosok történeti fejlődése során létrejött igen változatos, sokrétű intézményhálózat egy konkrét építési akció, — lakótelep — keretében és az adott gazdasági lehetőségek között megvalósuljon.
  • közintézmények: A normatívák emelése az egymástól elkülönítve, Önálló épületben szervezett gyermekintézmények, továbbá egyéb közintézmények óriási telekterülete kihívás elé állította a tervezőket.
• lakások: egyszobás arány jelentéktelenre csökken, de a jellemző lakástípus másfél, illetve kétszobás volt, mivel kötött volt az átlagos alapterület a lakásépítésben. (Emiatt nagyobb, többgyerekes családoknak megfelelő lakás kevés épült.) Komfort és felszereltség tovább nő, az alaprajzi elrendezés változatosabb lett.
• népesség: Továbbra is a városi átlagnál magasabb gyerekarány. A gyermekintézmények ibőbeli megvalósulása esetén is zsúfoltság.

“Egy szükségszerű utat jártunk be mellyel szemben más alternatíva — az adott építési korszakban — reálisan nem vetődhetet fel.” [Mennyiségi lakáshiány, igényjogosultak lakáshoz juttatása politikai kérdés.]

A kritika

A lakótelepekkel szemben felhozott városrendezési-építészeti vonatkozású bírálatok a következő főbb csoportokba foglalhatóak:

1. “Alvóváros” jelleg: kizárólag a lakófunkció megoldására törekednek. A lakótelepeken munkahely nincs (amelyek létesítése nem reális a közeljövőben) és így azok munkaidőben kiürülnek, majd pedig este benépesülnek. Ez a jelenség Európa csaknem minden nagyvárosában előbb vagy utóbb fellépett. Okok:
   • Lakótelep méretezés. Történetileg kialakult lakóterületeink nagy része (családiházas városrészek, villanegyedek) végső soron szintén alvóváros jellegűek, de ezt a történeti városfejlődés során kialakult központi funkciókat betöltő üzletutcák, és terek közelsége, egyszerű és gyors megközelítése mindenütt feloldja. Ez a hatás nagyméretű lakótelepeink esetében nem érvényesül.
   • Kevés nyugdíjas. Ezért a lakótelepi nappali életben nem meghatározóak. Életkor eltolódással a probléma magától megoldódik.
2. “Humánus, emberi lépték” hiánya. Oka: uralkodóvá vált 10 emeletes beépítés. Emiatt a társadalmi kontroll kicsi a közterületeken, így a zöldterületeken is (nem érzik felelősnek magukat ezekért), melyek leromlanak. Egyes újabb számítások szerint közel azonos laksűrűséget alacsonyabb beépítéssel is el lehet érni, sőt a beruházási költségek szempontjából, de főként az üzemeltetés vonatkozásában az indokoltnak is látszik. Ebben az esetben kisebb és térben jól lehatárolt egységek keletkeznek, melyek használata, de ugyanakkor gondozása és megóvása jobban megoldható.
3. A “városias” jelleg hiánya. Lényegében azt jelenti, hogy a lakásokból kilépve az emberek nem találnak egy olyan térséget, amely esztétikai, de ugyanakkor funkcionális értelemben is a városi élet hangulatát idézi. Oka: a beépítés magassága az egész lakótelep szerkezeti rendszerét fellazította és egyre jobban eltávolította az emberek számára megszokott utca-tér rendszerétől. A lakótelepi tervezés az ellátásban egyalternatívás megoldást alakított ki. Ez azt jelenti, hogy a lakosság meghatározott részét egy-egy konkrét ABC áruházra vagy óvodára, iskolára szervezte. Ez a megoldás ellentétben áll a nagyváros lényegéhez tartozó többalternatívás kínálat elvével és gyakorlatával, melynek lényeges eleme, hogy a lakosság ellátása ne legyen függvénye egy-egy üzlet, vagy intézmény jó vagy rossz működésének.
4. “Monoton” jelleg, az esztétikai értékek csökkenése. Ez a kritika a történetileg kialakult városrészek igen változatos épületállományával való összevetésből ered. Oka: nem használják ki azokat a lehetőségeket, melyeket az adott építési technológia elvileg magában hordoz. Megoldás:
   • kisebb területi egységek más és más épülettervek alapján létesülnének
   • képzőművészek bekapcsolása a tervezés és kivitelezés folyamatába
   • a szokásos lakóépületek mellett speciális lakásformákat tartalmazó építmények (nyugdíjasok háza, garzonházak, stb.) nagyobb számban létesülnének
5. Környezetvédelmi szempontok. Pl. József Attila lakótelep légszennyezettsége, Óbudai lakótelepnél a lakóházak egy része közvetlenül a főforgalmi út mellett.
6. A lakóhellyel való azonosulás. A lakótelepeken az új lakók közötti kapcsolatok, az “otthon érzés” kialakulása (lakóhelyi integrálódás) igen vontatott. Oka:
   • a történetileg kialakult városrészekből áttelepülő emberek alkalmazkodási problémái a másfajta lakóhelyi környezetben
   • a sokemeletes fogatolt épületek, a gyakorta jellegtelen és funkconális szempontból bizonytalan zöldterületek a lakóhelyi társadalmi kapcsolatok kialakulását nem segítik. A lakótelepeken általában hiányoznak azok a közösségi intézmények, melyek a különböző korosztályú lakosság kapcsolatfelvételét, hasznos szabadidő eltöltését, alkotó aktivitásának kibontakozását segítenék.

Javaslatok

Már felépültek

A lakótelepek potenciális lehetőséget hordoznak magukban arra, hogy a közvetlen kapcsolódó térségekben igen gazdaságos feltételek mellett további lakásokat lehessen építeni. Okok: közművek, közlekedés kiépítettség, gyermekintézményeknél (demográfiai okok miatt), kereskedelmi szolgáltató hálózatnál (megfelelő kiépítettség esetén) szabad kapacitások lesznek fokozatosan vagy vannak. Ráadásul a lakótelepekhez közvetlenül kapcsolódó régi beépítésű területek fejlesztésére nem került sor. Ezért, főleg a nagyobb lakótelepek élesen elválnak környezetüktől, ami indokolja fejlesztésüket. Javaslatok:

• lakótelep környezetében kisebb egységekben történő kisebb kollektívházas vagy korszerű családiházas beépítés, magánlakásépítés keretében akár.
• lakótelep ellátási-funkcionális hiányosságai esetén a lakótelep egészéhez illeszkedő kulturált építmények létrehozásával kis üzletek, esetleg vendéglátóipari létesítmények kialakítása.
• meglévő épületek építészeti fejlesztése, a földszint esetleges átalakítása, pavilonok, utcabútorok létesítése.
• a parkokat szükséghez képest intenzív gondozást nem igénylő jelleggel lehetne átépíteni, vagy pedig — ahol erre lehetőség van — az érintett lakosság gondozására bízni.

Utóbbihoz meg kell említenem a Közösségi Kertek oldalon is látható, Kispesten található 4 db közösségi kertet, melyből 3 db a kispesti lakótelepen található! 😊 Ezek:

• IBIS Közösségi Kert
• a lakótelepen:
  • Első Kis-Pesti Kert
  • Aranykatica kert
  • Árnyas Kert

Új lakótelepek

A VI. ötéves tervben induló (és esetleg a VII. ötéves tervre is átmenő) lakótelepek tervezésénél és megvalósításánál:

• A lakásokat jól áttekinthető szerkezeti rendszerben, kisebb lakóegységekből összetevődő, a többiektől jól megkülönböztethető, egyedi beépítéssel kell kialakítani — különösen nagyobb méretű, több ezer lakásos telepítésnél.
• Az utóbbi években kialakult, csaknem kizárólagos, 10 emeletes beépítést lényegesen csökkenteni szükséges. Középmagas lakóépületek létesítésére központképző elemként vagy esetleg a belső városrészek átépítése során lehet szükség. A lakótelepek beépítési magasságát a környező térség beépítéséhez kell igazítani, ezért a környezethez való szerves kapcsolódást kell irányadónak tekinteni.
• A közintézményeket a lehetőségtől függően egyre inkább a lakóépületek földszintjén kell elhelyezni. Ezáltal a lakótelepek városias jellege hangsúlyozódhat. Állami, szövetkezeti és magán szektor párhuzamos bekapcsolása a kereskedelem-szolgáltatásba.
• A zöldterületek tervezésénél célul kell kitűzni, hogy azok használata egy kisebb lakossági csoporthoz legyen rendelhető. Ezáltal a lakók “tulajdonérzete” kibontakozhat, a társadalmi kontroll növelhető, a zöldterületek fenntartását és esetleg fejlesztését az érintett lakossági csoport átveheti.
• Többféle építési technológiát párhuzamosan indokolt alkalmazni a változatos kialakítás érdekében.
• Képzőművészeknek a tervezés és megvalósítás egész folyamatába való bekapcsolása. A “bebútorozást” sokkal változatosabban, a tényleges lakossági igényekhez igazodóan kellene megvalósítani.
• A lakótelepek közösségi életének kibontakoztatását, a lakosság kezdeményező képességének segítését szolgálná, ha az épületek földszintjét, esetleg pince szintjét közösségi célú létesítmények kialakítására (barkácsszoba, fotókör, klubhelyiségek, stb.) lehetne szervezetten igénybe venni.

Távoli jövő

A VII. és VIII. ötéves terv idejére:

• A kisebb, általában 1-2 ezer lakásos lakótelepeknél a “lakótelepi probléma” legtöbb eleme már fel sem merül. Így a jövő lakásépítésében megfontolandó a kisebb egységekben történő építés. (Nagyobb időtávlatban a lakásállomány számottevő növelése már is nem szükséges.)
• A lakótelepek a város egész területét átfogva lényegében minden kerület lakásállományának továbbfejlesztését, gazdagítását eredményezhetik a kis egységű beépítés miatt. Ezáltal elkerülhető, hogy néhány kerület lakásállománya sok éven keresztül alig fejlődjön.
• A budapesti házgyárak új bázisterve az úgynevezett “E” család lehetővé tenné, hogy a tipizált alapelem ne az épület vagy szekció, hanem a lakás és a közlekedő elemek legyenek. Ebben az esetben az épületek horizontális és vertikális értelemben szabadon alakíthatóak.
• A környezethez való igazodást segítené, ha a telepszerű magán-lakásépítés egy részét az állami lakótelepek építéséhez területileg csatlakoztatnák.

A jegyzőkönyvnek csak a kivonatos része olvasható. Ebben Barna Gábor (a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkára) szerint gondot jelent, hogy a lakosság valóságos igényét az építészek ós a városrendezők nem ismerik teljeskörüen. A jövőben arra kell lehetőséget adni, hogy a lakosság maga is alakíthassa környezetét. Az ülés elnöke, Szépvölgyi Zoltán (BFT tanácselnök) által a BFT VB utasítja a Városrendezési és Építészeti Főosztály vezetőjét (aki ennek az anyagnak előterjesztője, Gáspár Tibor), hogy az előterjesztést dolgozzák át és 1982. február végéig terjesszék a Tanács elé. A lakosság véleményét közvélemény kutatással meg kell ismerni és azt fel kell tüntetni az anyagban.

Újratárgyalások

1982. február 3-án tárgyalják meg a BFT-ben a módosított anyagot. Miben módosult?

• megjelent egy Építési és építészeti hibák, tévedések fejezet a kritikák és a javaslatok között:
  • túlnyomó többsége az ún. befejező munkák területére korlátozódik és abból adódik, hogy az év végi “hajrák” során a megfelelő technológiai sorrendet nem lehet betartani, az egyes szakmák nem vigyáznak a másik munkájára (festés, mázolás, tapétázás, padlóburkoló, vagy szőnyeg-, műanyag-padlók minőségi hibái) Továbbá: rossz minőségű szerelvény, a hibásan záródó ajtó, ablak, az elégtelen, vagy bizonytalan fűtés, stb. Előfordultak épületszerkezeti hibák is, technológiai tévedések, amelyek rossz, vagy kellően nem ismert eljárásokból, tervezői hibákból, vagy gyakorlatlanságból is következtek (repedések, beázások).
  • átmeneti ellátatlanság (kereskedelem, gyermek intézmények)
  • rossz típusterv: egyes alaprajzi-tervezési megoldások a lakások használatát károsan befolyásolták. Téves, vagy hibás lakásfunkció elemzés, de egyes életmód szokások és változások helytelen megítélése (konyha méret túlzott csökkentése, belső konyhák) vezetett erre.
  • a beépítési kérdések merően grafikus hajlamú, át nem gondolt megközelítése (hosszú sorházak)
• a környezetvédelmi szempontok között megjegyzést tesznek a gépkocsi közlekedés, parkolás megoldatlanságára is
• a lakóhellyel való azonosulás fejezetbe szúrtak egy kis bekezdést arról, hogy ha jobb körülmények között élnének a lakók, akkor kevésbé lenne szükség üdülőterületekre is. 😄 Beszúrtak egy olyan megjegyzést is, hogy vontatottan kezelnek olyan kezdeményezéseket, amelyek a lakossági sporttevékenységet, egy-egy iskola többcélú — oktatási időn túli — hasznosításával mozdítaná elő.
• az új lakótelepek javaslatainál az építési és építészeti hibákra reagálva javasolják azok megelőzését, például:
  • az alkalmazásra kerülő típustervek széleskörű egyeztetésével, társadalmi vitájával, a megoldások elemzésével ki kell küszöbölni a hibás lakásfunkciókat
  • fokozni kell a kivitelezők felelősségét és érdekeltségét a megfelelő építésben
  • a kapcsolódó létesítményeket a lakásokkal együtt építsék meg
• említik a “nem zavaró munkahelyek telepítését” is.

A 44/1982. számú határozatában a BFT elrendelte, hogy átdolgozás után újra terjesszék elé. Az ülés elnök, aki most is Szépvölgyi Zoltán megjegyzi, hogy “a problémákat világosan és kritikusan kell bemutatni, de meg kell védeni a paneles lakásépítést.”

Az anyag BFT előtti újbóli tárgyalására 1982. március 23-án került sor. Mit módosítottak rajta?

• valószínűleg Szépvölgyi fentebbi megjegyzése miatt illesztették be a kritikai fejezet elé az alábbi mondatot: “A lakótelepépítés, a “lakótelepi” forma a lakásprobléma legalkalmasabb megoldásának mutatkozott."
• nem csak képzőművészek, hanem iparművészek bevonását is ajánlja az új lakótelepek tervezésénél

A kivonatos jegyzőkönyvből az alábbi megjegyzéseket találtam kiemelésre érdemesnek:

Gáspár Tibor, az téma előadója, a BFT VB Városrendezési és Építészeti Főosztály vezetője:

az előterjesztés megtárgyalásával első esetben fogalmazzák meg a várospolitika szintjén a lakótelepépítés és a környezet formálás követelményeit. [Később, a hozzászólásokra adott válaszban:] a szanálások kérdését az utóbbi időben új szemszögből ítélik meg. Ma már azt az elvet követik — a takarékosságra is figyelemmel —, hogy egy-egy városrész építése során nem kell minden régi épületet lebontani, sőt igen hasznos, ha a régi és az új épület egyszerre fordul elő, mert így elevenebb az új városrész. Az a fő céljuk, hogy az újonnan kialakuló lakóegyüttesek a városrészekbe szervesen beilleszkedjenek.

Hofer Miklós:

A város élő, változó környezet, tehát nem lehet készre építeni. Nem szabad úgy tervezni és építeni, hogy elveszítse a fejlődésre képes elevenségét. Megítélése szerint az idő fogalma kimaradt a korábbi tervezési és beruházási szemléletből. Nem szabad a 70-es évek lakótelepeit sem befejezett városrésznek tekinteni, meg kell adni az átalakulás, a változás, a továbbfejlődés lehetőségét és jogát, hogy a monoton tízszintes épületek között kialakulhasson a városiasodás második üteme, a városrész fejlődhessen és kiteljesedhessen.

Duffek Tivadar:

Nem ért azonban egyet azzal, hogy a meglévő lakótelepeken további lakásokat építsenek, mert ez már csak ronthat a jelenlegi helyzeten. A már megépült lakótelepeken inkább a tereprendezéssel, a parkosítással kell foglalkozni, meg kell építeni az autóparkolókat és a forgalmi rendet is ki kell alakítani.
[…] a tervezés alatt lévő lakótelepeknél olyan háztípusokat kell kiválasztani, ahol a lépcsőház természetes megvilágitású, ahol a betegeket hordágyon a lépcsőházon keresztül is le lehet vinni, s ahol a bejárat magasabban helyezkedik el, mint a járda. A lakások belső kialakításánál képzett belsőépítészeket is alkalmazzanak az építőipari vállalatok. A lakásalapterület meghatározásakor demográfusok véleményét is kérjék ki.

Dr. Pápay Zsolt, a Hazafias Népfront (HNF) Budapesti Várospolitikai Bizottsága elnöke:

Az “E” tipusú tervcsalád megítélése szerint továbbra is nagyon merev rendszert jelent, ennek a rendszernek a variálhatósága alig nagyobb a korábbinál, ezért más utakat is keresni kell.

Komor Vilma:

Megítélése szerint a fővárosi lakótelepek építésében, de még inkább a magánlakás építések ösztönzésében az eddiginél jóval nagyobb szerepet kell kapnia a település-szociológiai szempontok figyelembe vételének, az életmódhoz, a családösszetételhez jobban igazodó lakások kialakításának.

Scheich Vilmos:

[…] a zöldterületek rongálása, tönkretétele nemcsak a társadalmi kontroll hiányára vezethető vissza. A lakótelepeken a kisgyermekek részére jól megtervezett játszóterek biztosítják a szabad levegőn való mozgást, de a 10-18 év közötti korosztály részére kevés a szórakozási lehetőség. […] Olyan kb. 100 m2-es területet kell a lakótelepeken kialakítani, ahol ezeknek a fiataloknak módja lenne lábteniszezni, tollaslabdázni, kispályán futballozni. Ezek a beruházások nem igényelnek nagy pénzösszegeket. […] Véleménye szerint az építési és építészeti hibák oka még a szakipari és gépészeti kapacitások krónikus hiánya.

Végül elfogadják és a BFT VB elé rendelik tárgyalásra, hogy az véglegesítse és utána a sajtó is tájékoztatható legyen. Erre 1982. június 9-én kerül sor, ekkor tárgyalják utoljára. Beépítik a legtöbb fenti megjegyzést, pl. település szociológiai aspektusok, parkolási helyzet, aktív lakossági részvétel a tervezés és a kivitelezés során, lakossági sporttevékenység, ipar- és képzőművészek bevonása.

És van egy furcsa dolog: a határozati javaslatok nem olvashatóak, mert adatvédelmi okok miatt nem megjeleníthetőek! Budapest Főváros Levéltárához írt levelemre Dr. Rácz Attila, a BFL II. Iratőrző főosztály főosztályvezetője válaszolt. Az adatvédelmi korlátozást egy másik ügy miatt kellett meglépni, ami sajnos azon az oldalon volt megtalálható, mint az engem érdeklő téma, így utóbbi is áldozatul esett. Volt olyan kedves és kimásolta a lakótelepi napirendi pont határozatát, ezt én is megteszem itt:

A napirend 6./ pontja: A budapesti lakótelepek városrendezési és építészeti kérdései.
Előadó: Vallyon István
Elnök: Javasolja, hogy a VB. az előterjesztést fogadja el.
Határozat :
330. a Végrehajtó Bizottság a budapesti lakótelepek városrendezési és építészeti kérdései cime előterjesztést elfogadja.

Általános rendezési terv

Hogy legyen egy kerete a tényfeltáró munkának, áttekintést adok a Budapestet érintő általános rendezési terv (ÁRT) 1980-as évekbeli módosulásáról. A folyamat a következő:

1. Az 1027/1960 (XI. 4.) számú kormányhatározat hagyta jóvá Budapest és környéke általános városrendezési tervét . Ez az első ÁRT. Rendelkezett a felülvizsgálatról és határidejéről: III. ötéves terv időszaka.
2. Az 1005/1971 (II. 16.) számú kormányhatározat hagyta jóvá Budapest főváros és környéke általános rendezési tervének felülvizsgált változatát. Ez a második ÁRT. Ennek felülvizsgálati határideje: VI. ötéves terv időszaka. A két ÁRT-ről az 1. részben lehet olvasni.
3. Elkezdik a második ÁRT felülvizsgálatát 1978 körül (ennek kezdetéről az 1981. február 11-i előterjesztésben lehet olvasni), és a BFT VB elé terjesztik, ahogy lentebb láthatjuk, az 1980. június 18-i ülésen. Ez csak egy tájékoztató a felülvizsgálat helyzetéről, amit a BFT VB elfogad és egységes továbbtervezésre utasít (374 és 375/1980. sz. határozat), és arra, hogy “dolgozzuk ki az anyag tartalomjegyzékét és a jóváhagyási eljárási ütemtervét” (376/1980. sz. határozat).
4. A felülvizsgálat két részre oszlik (jó összefoglalóval az 1985. február 27-i ülésen): területrendezési terv és területfejlesztési terv:
   • Az 1981. február 11-i BFT VB ülésen az ÁRT városépítési koncepcióját tárgyalják és fogadják el, amit később, mint területrendezési tervet hivatkoznak és dolgoznak át. Továbbá: “Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által közreadott tervezési metodika előírja, hogy az általános rendezési terv részeként el kell készíteni a hosszutávú területfejlesztési koncepciót." Ezt az Országos Tervhivatal vállalta, de nem teljesítette, többszöri halasztás után sem. Áttevődött a tervezés súlypontja a területfejlesztési koncepcióra.
   • Halasztják “Budapest és környéke általános rendezési terv” tárgyalását a fentiek miatt.
   • Időközben telt az idő és újra kellett tervezni a területrendezési koncepciót is.
   • 1985. január 18-án fogadja el a BFT a budapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési programját.
   • 1985. február 27-én voltaképp egyesítik a két tervet a budapesti agglomeráció rendezési tervének koncepciójában. Ezt a BFT VB elfogadja és a BFT elé terjesztésre rendeli, amit 1985. március 22-én a BFT elfogad és egyetért azzal, hogy “a vitában elhangzott észrevételekkel, javaslatokkal kiegészített “koncepció” képezze a rendezési terv kidolgozásának és véglegesítésének alapját”. Ezt tárgyaltatják különféle szervezetekkel.
5. 1985. október 23-án tárgyalja a BFT VB a budapesti agglomeráció regionális rendezési tervét. Tehát ez már a végleges változat a VB előtt. Ezt elfogadják (403/1985. számú VB határozat: “a budapesti agglomeráció regionális rendezési tervével a további munka alapjául egyetért”) és a BFT elé terjesztik 1985. november 26-án. A BFT ezt elfogadja, de kéri, hogy a vita szerinti kiegészítéssel terjesszék a Minisztertanács elé, 1986-ban.
6. 1027/1986. (V. 22.) számú minisztertanácsi határozat a budapesti agglomeráció regionális rendezési tervét jóváhagyja. 1988. december 31-ig pedig a BFT VB készítse el Budapestre és a kerületekre vonatkozó általános rendezési tervet. Egyúttal hatályát veszti ezzel a határozattal az első és a második ÁRT.
7. Ezután újabb köröket futnak: elkészítenek egy ÁRT programot és az alapján akarják a végleges ÁRT-t (“tervet”) kihirdetni.
   • 1987. december 2-án benyújtja a BFT VB Városrendezési és Építészeti Főosztálya javaslatát Budapest általános rendezési terve elkészítésének programjára. Mellékelik az ÁRT hatósági egyeztetési kötetét. A BFT VB elfogadja, 536/1987. számú határozatában hatósági egyeztetésre bocsátja és kéri vissza, ha lezárult.
   • 1988. május 17-én tárgyalja újra a BFT VB a javaslatot Budapest Általános Rendezési Terv programjának elfogadására. Egyetért vele és utasítást ad, hogy a BFT elé terjesszék.
   • 1988. július 8-án terjesztik a BFT elé az ÁRT programot, amit a 87/1988. számú BFT határozat elfogad és az észrevételekkel kiegészített anyagot a Minisztertanács elé terjesztik. DE! Maga az elfogadott anyag csak az 1988. szeptember 13-i ülés jegyzőkönyvének kéziratos részében szerepel, anélkül, hogy erre a tartalomjegyzékben egy árva utalás is lenne! (Ez valami levéltári probléma?) A célja a BFT-nek, hogy övé legyen az utolsó szó: azt akarja, hogy miután a Minisztertanács elfogadja az ÁRT programot, “a program alapján véglegesített “terv”-et a Fővárosi Tanács saját hatáskörben hagyja jóvá”.
8. 3208/1988. (VIII. 11.) számú minisztertanácsi határozat Budapest ÁRT programját jóváhagyta és hozzájárult ahhoz, hogy a program alapján véglegesített tervet a BFT saját hatáskörében hagyja jóvá. De sehogy sem találtam meg ezt a jogi aktust. Elírás lenne?
9. Újabb körök a bürokrácia medencéjében és a lassan véget érő egyeztetések erdejében:
   • 1989. május 22-én kerül vissza a javaslat Budapest Általános Rendezési Terve jóváhagyására a BFT VB elé, aki a 146/1989. számú határozatával elfogadja és a BFT elé terjeszteni rendeli.
   • 1989. június 20-án tárgyalja a BFT. Újra egyeztetést kell lefolytatni az észrevételek miatt és újra a BFT elé kell terjeszteni a 75/1989. számú BFT határozat alapján.
10. 1989. szeptember 15. Igen, végre! Ezen a napon a BFT az észrevételek alapján átdolgozott Budapesti Általános Rendezési Tervet jóváhagyja, kihirdetik.

Hogy a területrendezési terveknek milyen fajtái vannak, arról a Budapesti Városrendezési Szabályzat 1986-os újraalkotásakor adnak tájékoztatást. Ez segíti az ÁRT felülvizsgálati folyamatának megértését.

A kezdetekkel ellentétben, amikor még izgalmas volt a kialakuló kispesti városrészközpont gondolata, a 80-as évekre már Kispest vonatkozásában nincs annyi városépítészeti érdekesség, így röviden tudom tárgyalni.

Tájékoztató 1980

1980. június 18-án került a BFT VB napirendjére a BVTV 1980. májusi keltezésű városépítési koncepciójavaslata Tájékoztató jelentés Budapest és környéke általános rendezési terve felülvizsgálatának helyzetéről cím alatt. Az agglomerációt bemutató fekete-fehér, 18 db térképmelléklet és 8 db térképvázlat az egyes ágazatok bontásában taglalja a városépítési koncepciót, de Kispestről érdemben nem esik szó. Itt már felvetődik a további városrészközpontok kialakítása az eddigi 6 db mellett (bár a fejlesztések időtávja eltérő, Pesterzsébet és Kőbánya esetében az ezredforduló van említve):

“A főváros általános rendezési tervében meghatározott 6 városrészközpontban (Óbuda, Moszkva tér, Móricz Zsigmond körtér, Kispest, Örs vezér tér, Újpest területén) a főváros és környékének felsőfokú közintézmény szükségletei maradéktalanul nem helyezhetők el. Ezért távlati célkitűzésként még további négy kerületi központ kijelölése lenne szükséges (Csepel, Pesterzsébet, Kőbánya, Bosnyák tér).”

Szó esik még az ezredfordulóig esedékes vasúti fejlesztésekről:

• Kispest-Soroksár új vonal
• Kispest-Pestimre vonalkorrekció
• Kispest-Józsefváros harmadik vágány (posta és konténerforgalom)

Városépítés 1981

1981. február 11-én tárgyalja és fogadja el a BFT VB Budapest és környéke általános városrendezési terve városépítési koncepcióját. Ezt a tájékoztató jelentés átdolgozásával készítette a BVTV szintúgy 1980-ban. A mellékletek fekete-fehérek, 17 db agglomerációs és 2 db budapesti egész oldalas térképmelléklettel, 17 db nem egész oldalas térképmelléklettel és vázlattal. Ebben visszaköszön a 15 éves lakásépítési terv, annak az 1979-ben elfogadott végleges változata, amelyben Kispest III. üteme nem szerepel. Ebben a városépítési koncepcióban is csak a II/B ütem lakásépítésének számait tüntetik fel, a térképen is az I, II/A, II/B ütem. Szót ejtenek Kispest városrészközpontról, annak jövőbeli kilátásáról.

Agglomeráció 1985

1985. február 27: A budapesti agglomeráció rendezési tervének koncepciója. 7 db regionális és 14 db budapesti színes térképmelléklettel! Készítette a BVTV, 1985-ben. A BFT által elfogadott változatban (lásd fentebb) fekete-fehérek a mellékletek, de mintha 1-1 térképpel több szerepelne. Kispestről annyit említenek, hogy a városrészközpont kiépítése folyamatban van. Pedig ekkor már tudható, hogy nem lesz belőle semmi. Még reménykedtek a BVTV-nél.

1985. október 23-án tárgyalja újra a budapesti agglomeráció regionális rendezési tervét. Ebben már más a térképanyag a februárihoz képest, csak regionális térképeket tartalmaz: 25 db teljes lapos és 13 db kisebb, a teljes lapot nem kitöltő színes térképmellékletet. A BFT által tárgyalt változatban fekete-fehérek a mellékletek és ugyanazok szerepelnek.

ÁRT 1987-89

Ahogy fentebb olvasható, több körön keresztül módosították a Budapest ÁRT-t, melyből egyetlen színes példány az 1987. december 2-i BFT VB ülés jegyzőkönyvében lelhető fel, ami még a hatósági egyeztetési kötet (lásd fentebb). 5 db regionális és 35 db budapesti egész oldalas színes térképmellékletet tartalmaz. Csak gyorsan összeszámoltam őket. Az ábrajegyzék pontosabb, kérem a kedves olvasót, nézze azt át. Gyors áttekintéssel láthatóak a különböző verziók közötti hasonlóságok, ezért végső soron kijelenthető, hogy a színes mellékletek hordozzák a legtöbb információt, még akkor is ha valamelyest módosultak is a későbbiekben.

Mit találtam Kispestről (lakás ügyben)? A városrész- és kerületközpontok funkcionális tartalmánál megjegyzik, a művelődési és szolgáltatás funkcióhiányt és a 3.3.2-2 táblázatban a tervezett lakásépítési területek listájában szerepel Kispest, de nem tudtam beazonosítani, merre gondolták a lakásépítést. Érdekesség az összevetés, amit a 3.3.2-1 ábra mutat be, ami összeveti az IV-V-VI. ötéves tervek mentén a lakásépítéseket és bontásokat a keületek között. Ezen az is látszik, hogy telepszerű lakásépítést 2005-ig bezárólag már nem terveztek Kispesten.

Itt ér véget cikksorozatom azon része, amely a kispesti lakótelep építészet történetének forrásait dolgozta fel. Következik a lakótelepi lakóépületek térképi ábrázolásának feladata a következő részben.